Középkori fametszet, VI
| Gyönyörü Lány! Milyen sebes a lábad! |
| S ahol rohansz, de tövises az út! |
| Nem félsz, hogy jótét lélek egy se tud |
| végigrohanni Veled és Utánad… |
|
| Ha lelked friss forrásra szomjuhoz, |
| vigyázz: udvari porkoláb-ruhában |
| ott áll az útfelen s ezüst kupában |
| kacsintva kínál a Legfőbb Gonosz! |
|
| El ne fogadd! Mert rögtön az övé vagy, |
| kedvét tölti veled, Gyönyörü Lány, |
| szánván lelked pokol martaléknak. |
|
| – Tovább rohansz? A füttyszava után? |
| Avagy máris Ő sarkantyuzza véknyad, |
| s azért vihogsz rám vérzőn is buján? |
|
|
|