Középkori fametszet, IV–V

Máglya-tanulmány
Egy házasember gyorsan fogyni kezdett,
mint mécsvilág – s midőn lelkét kiadta,
vetvén magára utolszor keresztet,
a szomszéd lányra mutatott: „Miatta!
Boszorkány a cudar, keblét mutatta,
éjjente rámjött és el nem eresztett,
hogy minden csontom ropogott alatta;
égessétek meg gyorsan a veszettet!”
És megfogák a lányt s veték a pince
nyirkára, majd ültek felette törvényt
sötét talárban és fehér karingben
szakállas férfiak, mormolva, görbén,
majd jött a hóhér, felragadta, szinte
repült vele – szép testét összetörvén.
*
Mily csődület a szűk templomzugolyban!
Vörös hajnali órán szörnyü lárma,
rohangálás, nyüzsgés, mint hangyabolyban –
Frissen hasadt ölfán gyönyörü lárva,
haja vállára omlik dús gomolyban,
cölöpköz kötve ott áll már az árva,
a könnye hull, fehér keblére folyva.
S felcsap a láng, s fertelmes, szörnyű préda-
leső moraj a férfinép közt: – Most, azonnal,
ég már az ing… bomlik a hasitéka!
S lökdösik egymást fajtalan haszonnal,
ágyéka már övék, övék a hónalj,
övék, övék, övék a drága céda!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]