Ős csend

A templom ős csendjével   küzd az orgona, a kéklő ablakok   meg sem remegnek.   …Beleköltözni minden hajlatába   csiklandozó muzsika kaccsaival,   mely ha lihegve csendbe hal,   sokáig emlékeztessen magára!   S ha ez az emlék zsong belül,   más muzsikára már ne vágyjék –   ha magzattal áldott az öl,   miért kívánná már a másét?… Gótikus asszonyi csoda,   hiába firtatom   ős titkát életednek. Dermedt ujjaim meg nem fejthetik   az alkotás szent mesterjegyeit,   szét nem feszíthetem a zárt,   égretörő harmóniát. Vonalaid clausuráján kivül   lassan megdermedek – s térdelve nézem, hogy repül   felettem a lehelleted.