A 155. szonett

…tovább gyötrődöm…
Shakespeare
 
„A vágy vizet fűt, víz nem hűt szerelmet,
tovább gyötrődöm” – hol van a szemed?
Még az előbb parázslott itt a melled,
bársonyfehér combod közt lüktetett
mohó virágszörnye a szerelemnek,
s úgy elvette erőmet, eszemet,
hogy mételyes kos módján csak kerengek,
s itthagyott illatodba őrülök –
ezzel halálig kettesben maradtam!
Eltűnsz, eltűnsz, mint lábnyom a homokban,
eltűnsz csodálatos asszony-kölyök!
De szépséged a lelkemben örök
– örök, ha lelkem halhatatlan.
 

1964. január 29.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]