Új év küszöbén
| Életem a didergő hold alatt |
| mint egy Chirico-kép, olyan: |
| Sok-sok árnyék a satnya fényben is, |
| sok-sok álom – ki vette komolyan? |
|
| Kék oszlopok közt néhány nőalak, |
| tán kővéváltan – némelyik fejetlen –, |
| foszlányos dallamokba öltözötten, |
| hátat fordítva áll, vagy elhalad, |
| a messzeségbe, hol a szemhatár |
| éles-peremű, mint valami katlan… |
|
| Vaskapu alján égi jelre vár |
| a Jóbarát, a Visszahozhatatlan. |
|
| Egy friss sírhalmon három koszorú, |
| kétoldalt ásító, fekete vermek; |
| megdőlt fejfára zokogva borul |
| egy vén, vigasztalatlan, árva gyermek. |
|
|
|