Virrasztás, II
Éjjel a csend, lélegzetek neszével: |
nagy, lomha állat hosszú léptei |
|
Sem óra-percegés, se fényderengés: |
|
Az idő múlásának érzékelése |
testünk oly édességgel járja át, |
mint az érés a duzzadó gyümölcsöt. |
|
A virrasztás vasszege végre enged – |
súlyos hullás álomba vagy halálba. |
|
|
|