Virrasztás, II

Éjjel a csend, lélegzetek neszével:
nagy, lomha állat hosszú léptei
a bizonyos hajnal felé –
Sem óra-percegés, se fényderengés:
barlang-sötét.
Az idő múlásának érzékelése
testünk oly édességgel járja át,
mint az érés a duzzadó gyümölcsöt.
A virrasztás vasszege végre enged –
súlyos hullás álomba vagy halálba.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]