Magamutogató szerelmespár
Mint a kutyák, mikor összeragadva |
vonszolják egymást és üvegesen |
meredt szemmel bámulnak kirakatba, |
pocsolyába, s nyögnek keservesen: |
|
olyanok vagytok itt összetapadva! |
S én csak álmélkodom öregesen, |
nem irigyen, sőt inkább undorodva: |
ez hát az utcára vitt szerelem! |
|
Lihegtek s nyelvetek egymásba öltve |
fitogtatjátok borzas kéjetek… |
Mért nem bujtok bokorba vagy gödörbe, |
|
hogy látatlanul heverésszetek, |
s az emberfaj hivatását betöltve |
utódokban örökre éljetek!? |
|
|
|