A halász és a hal
| Mikor a villantó kirepül, |
| nagyokat lüktet a remény – |
|
| Édes teher. Vad rugkapálás. |
| tündér, mert fáj a szájbilincs, |
| és szörnyű rémület a válás, |
|
| s mint óriás szívdobbanás, |
| lüktet a nagy vizen keresztül, |
| hogy a túlparton belerezdül |
| s harmatkönnyet hullat a sás… |
|
| melyen most már véres habok |
| szivárványolnak szerteszét, |
|
| s úsznak még akkor is tovább, |
| vonszolja szép áldozatát, |
| kimond egy asszonyi nevet |
| s a villantót újra bedobja. |
|
|
|