Krúdy Gyula igézése
…Ilyen régi föld alatti zugban, |
temetőből nyíló alagútban, |
melyet csupán kincsásó ha bolygat, |
s mély árnyéka van a lábnyomoknak, |
megláthatni: |
nemcsak ember, állat |
hagy szemetet fent a napvilágnak |
sávjai közt, város-téren, utcán: |
maga az Idő is vetkezik tán, |
hulladékká, porrá változtatja |
halmozódik, doha és penésze |
foszforeszkál itt buján tenyészve, |
hogy lidércként űzze s elriassza, |
ki elásott kincs után kutatna… |
|
Az Idő is megkopik, öregszik – |
a haláltól mégis megmenekszik. |
|
|
|