Zugliget, 1937
| Juána a hóban bundáját kitárta |
| s a téli erdőn csókolt és ölelt, |
| aranyhaján hókristály volt a párta, |
| lehelletében forralt bor tüzelt. |
|
| …Jeges fatörzshöz koppan homlokom, |
| de leborulnék fonnyadó kezéhez! |
| S tudom, hogy túl az óceánokon |
| e pillanatból valamit megérez! |
|
|
|