Epiktétosz nevében
Ki erőt adtál megszerezni, Isten, |
Adj most ahhoz, hogy elveszítsem! |
Ne úgy veszítsem el, esengve, sírva, |
De kínjaim győzelmesen lebírva. |
|
Tudom, jön még reám sok szörnyű óra, |
S azt is tudom, hogy így teljes a próba: |
Keserű-bölcsen élve adni másnak, |
Kit körmeim még holtan is kiásnak. |
|
|
|