Epiktétosz nevében
| Ki erőt adtál megszerezni, Isten, |
| Adj most ahhoz, hogy elveszítsem! |
| Ne úgy veszítsem el, esengve, sírva, |
| De kínjaim győzelmesen lebírva. |
|
| Tudom, jön még reám sok szörnyű óra, |
| S azt is tudom, hogy így teljes a próba: |
| Keserű-bölcsen élve adni másnak, |
| Kit körmeim még holtan is kiásnak. |
|
|
|