Exit

Viszik a boldogult ruháját,
megjárta már a földi pályát,
újságpapírba csomagolva
viszi a vén kórházi szolga –
Könnyezve őrzik még ma, holnap
eladják holmi házalónak.
Mit bánja már, hogy mit csinálnak?
Hátatfordíthat a világnak,
elvégzett minden földi dolgot,
fekszik hosszan, tűnődve: boldog!
Nincs gondja ruhára, cipőre,
kenyérre, húsra, tüzelőre:
lehet a böjtje ezeréves,
több éhséget immár nem érez.
Igaz, a nap ragyog, az ég kék –
nem adja érte ezt a békét.
S ki gyáva volt, míg élt, ma bátor:
nem fél, nem fél már a haláltól!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]