Exit

Viszik a boldogult ruháját, megjárta már a földi pályát, újságpapírba csomagolva viszi a vén kórházi szolga – Könnyezve őrzik még ma, holnap eladják holmi házalónak. Mit bánja már, hogy mit csinálnak? Hátatfordíthat a világnak, elvégzett minden földi dolgot, fekszik hosszan, tűnődve: boldog! Nincs gondja ruhára, cipőre, kenyérre, húsra, tüzelőre: lehet a böjtje ezeréves, több éhséget immár nem érez. Igaz, a nap ragyog, az ég kék – nem adja érte ezt a békét. S ki gyáva volt, míg élt, ma bátor: nem fél, nem fél már a haláltól!