Koldus-Dárius

Kincsem, kit iszonyú vad barlangban találtam, s hogy elcipeljelek, nem volt elég erőm, jobb, ha hagylak tovább a sárkányos homályban, s koldusként kullogok a kincstelen mezőn. Pedig most már tudom: a többi mind hamis kincs, mit szériában ont világgá gyár, bazár… Mégis itthagylak, itt, te, mesebeli Többsincs, itthagylak, mielőtt a vaskapu bezár. De nem panaszkodom, nem jajgatok azért se, mert Dáriust nevel belőlem a tudat, hogy kóbor életem ezt a csodát megélte, s meglelném bármikor tehozzád az utat. Te dolgod, hogy mi lesz veled a mélyben addig, s meddig birod tovább ott lent, rozsdátalan; őrizzen hát mohó sárkány, lidérc, varasgyík: egyszer még felkerülsz a fényre, általam!