Nyers-szonett
| Ha majd a Földdel együtt zuhanunk |
 felismert sorsközösség! |
| Késő bánat! Élő csak én leszek még, |
senkim sehol  „hic et nunc!” |
|
| Álmodtam többször is |
s mindez már-már  természetesség; |
élménynek, annyi szent  |
a legnagyobb  |
|
| Vagy üstökös szele az ürbe vet, |
| s csak egy-két perc a végső dermedésig, |
| jeges pokol szivet! |
|
| Eszembe jutsz még egyszer s áldalak, |
| Te legromlottabb, legártatlanabb! |
|
|
|