Egy erdei gyümölcsösben
| Amíg eszegetem édes gyümölcsét, |
| áldom a kert boldog-emlékű bölcsét. |
|
| Dicsőség néki, hogy erdő ölébe |
| fát ültetett kirándulók elébe! |
|
| Sok alma- s körtefát, erdőbe erdőt, |
| mely bükkel, tölggyel vetekedve felnőtt, |
| s vad iszalaggal hősi módra küzdve, |
| termését évről-évre ki-kitűzte, |
| s ha kődobás, vihar, szél nem zavarta, |
| érten lehullajtotta az avarba. |
|
| Áldás az ismeretlen ültetőre, |
| ki ily merészen gondolt a jövőre, |
|
| s ám hozza kertje másnak a gyümölcsét, |
| jól tudta, nem vesz kárba az a költség! |
|
|
|