Vízparti pillanat

Csend a vízben, csend a kőben, csend a kéklő levegőben. Pillanatra színre bukkan, ugrik a buta paduc-hal, hold-ezüstös teste villan s újra eltűnik a mélyben. És fölöttem lomha árnyék, megjelent a nagy halászsas: ő is látta villanását. Mellyel nemrég még vadászták, nyilnak véli hosszú pálcám, gondol egyet és elillan. Semmi zsákmány – ő az égen, én a földön – semmi zsákmány. Pedig a víz széle csillog, paducoknak padja villog, már szigonnyal is vadásznám! Vidra volnék, elmerülnék, hal nélkül elő se jönnék, s mi a tiszta vízbe csillant, haza vinném fiaimnak… Ő az égen, semmi zsákmány. Én a földön, semmi zsákmány!