Hinta-dal

Csak még egyszer, egyetlen napra bár,
De mindenestül, ami velejár:
 
A végtelenség lányhaj-illatával,
 
A láthatatlan lélekbeli szárnnyal,
És belenyúlva álmaimba –
Jöjj vissza, régi kerti hinta!
S fejem fölött az a diófa ág,
Amelyen ring e kis tündér-világ,
 
S két ölnyi tér közt végtelenbe lenget…
 
Madár-élménye földi életemnek,
Időtlen órán zengő, fényes inga –
Jöjj vissza, régi kerti hinta!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]