Koratavasz
A hóvirág hagymája mostan |
titokzatos hatalmat érez, |
s remegve, könnyekig hatottan |
ér el a vén föld felszínéhez. |
|
Ki ott jár, apró motozást hall: |
épp most búvik ki a világra! |
S tele a szív csodálkozással: |
ily nagy tojásból ily piciny madárka! |
|
|
|