Koratavasz
| A hóvirág hagymája mostan |
| titokzatos hatalmat érez, |
| s remegve, könnyekig hatottan |
| ér el a vén föld felszínéhez. |
|
| Ki ott jár, apró motozást hall: |
| épp most búvik ki a világra! |
| S tele a szív csodálkozással: |
| ily nagy tojásból ily piciny madárka! |
|
|
|