Csillagnézés
Bizony, fiam, emlékszem még a korra, |
Így néztem én is, mint te, csillagot! |
Meredtem égő mennyei bokorra, |
S éreztem ezt a furcsa illatot. |
|
Toronyban, dombon titkok fojtogattak, |
Nyaklottan, míg lélegzetem elállt. |
De bámulásim egyszer elmaradtak – |
Talán mikor lelkednek adtam át. |
|
Itt az időd, most bámulj és csodálkozz! |
Semmise dőlt el és nem végleges. |
Ésszel-szívvel törj messzebb a csodákhoz, |
Égen-földön ős titkot fejtegess! |
|
|
|