Rémítő öregek
Akiknek élete szemem láttára pergett, |
sok rémítő öreg az életből kikerget. |
Szép nők valának ők a maguk idejében – |
s most reszketőn, vakon botorkálnak elébem. |
Vagy voltak férfiak, legendás mintaképek – |
húsz-harminc év letűnt – s didergő, kósza vének. |
Elkapva gombomat – csak még egy szóra, mondják, |
s a mondókát tovább, istenszámába ontják. |
A szentírásra sem hallgattam volna jobban |
akkor – de most oda se hallgatok titokban. |
S kit most a szószatyor agg roncsok elvadítnak: |
húsz év, s ilyen leszek, minden s mindenki itthagy. |
|
|