Ilze emléke
|
– Hol vagy, Ilze? – kiáltottam zokogva, |
| hogy hallja meg az alkonyati Nap, |
| mely régi kertjüket aranyba vonta. |
| – Mért égetik a kalapjaidat, |
| melyeket asszony-útadon viseltél, |
| s vettek neked más és más férfiak, |
| s bennük páváskodtál és díszelegtél – |
| csak nekem nem mutattad meg magad! |
| Mily kegyetlen a Sors! – |
Égett a máglya, |
| a ropogó gazt egy cigánygyerek |
| vasvillájával vígan harizsálta, |
| s füsttől vadult kígyó igyekezett |
| régi nyaralójuk repedt falába, |
| példázva a dicső enyészetet. |
|
|