Világgá bolygott szerelmeink
Világgá bolygott volt szerelmeink, |
főképpen a Sydneybe távozottak, |
a nagy távolság törvénye szerint, |
tolakodók, mint a halottak. |
|
Hajnalban jönnek régies ruhában, |
behatolnak zárt ajtón-ablakon, |
otthonosan mozognak a szobában, |
arcképüket fürkészik a falon, |
|
s hogy elhitessék: csakugyan való |
ez a jelenlét, mindent elkövetnek, |
van szép ajándék és csókfoglaló, |
s ha sírok én, ők csacsognak, nevetnek. |
|
|
|