Állati tapasztalás
| Amióta az Állatkertbe járok, |
| az embersorsot jobban viselem. |
|
| Elnézem ketrecében a zsiráfot, |
| amint bóklászik, dőlöng mereven, |
| kinyúl a rácson, azt hinnéd, hogy éhes, |
| pedig szénát-zabot bőven kapott: |
| egy rőffel érzi közelebb magához |
| a kék eget, a tündöklő Napot. |
|
| S a „Sivatag királya”, az oroszlán! |
| Megszokta volna tán a rácsokat? |
| Ganélt a fürészporba jó sokat, |
| s úgy érzi, künn van Afrika homokján… |
|
|
|