Állati tapasztalás

Töredék
Amióta az Állatkertbe járok,
az embersorsot jobban viselem.
Elnézem ketrecében a zsiráfot,
amint bóklászik, dőlöng mereven,
kinyúl a rácson, azt hinnéd, hogy éhes,
pedig szénát-zabot bőven kapott:
egy rőffel érzi közelebb magához
a kék eget, a tündöklő Napot.
S a „Sivatag királya”, az oroszlán!
Megszokta volna tán a rácsokat?
Ganélt a fürészporba jó sokat,
s úgy érzi, künn van Afrika homokján…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]