Siralmas
| Csak a szép szemedet tudnám elfeledni, |
| minden egyebedet hagynám eltemetni. |
| Utóvégre halott vagy, nekem az, |
| s gyászomra tán sohasem lesz vigasz. |
|
| Csak a szép derekad tudnám elfeledni, |
| nem kellene fejem öklömmel veretni! |
| Hisz már halott vagy, mint megannyi más, |
| kit az idő pora behull, elás. |
|
| Csak sűrű kék hajad tudnám elfeledni, |
| s ne kívánnám fejem sátrában eltemetni! |
| Csak vágtam volna le egy tincsedet, |
| beérném ezzel az egész helyett. |
|
| Csak tested illatát tudnám elfeledni, |
| nem kívánnám magam miattad sírba vetni. |
| De itt ég bennem és idéz, idéz, |
| s megőrjít a tudat, hogy élsz, hogy élsz! |
|
|
|
|