Homoksziget
Lábam alatt sok miriádnyi |
|
Hol van a pákász-ős tanyája, |
mely itt lapult a peremén? |
Lám, tört szerszámait morogva |
hol porrá-hullva alszanak |
|
Tízezer év mily semmiség itt, |
hol az ember homokra épít! |
Csont és cserép közös halomban |
őrlődik e roppant malomban, |
s szétdörzsöli a tenyerén |
sosem nyugvó molnárlegény. |
|
|
|