|
Geneviève Riberolles emlékének
| Kabátom alatt kínáltam helyet, |
| meleg ágyamba hívtalak s te jöttél, |
| édes halottam, akit az örök tél |
| már húsz esztendeje eltűntetett. |
|
| S nem hagy nyugton ez Álom-pillanat, |
| szemem tovább is hunyorogva fürkész: |
| Ez volna a halál? A föld alatt |
| örökké tartó meztelen didergés –? |
|
|