|
Tersánszky J. Jenő 70. születésnapjára.
Énekelhető a „Sír a kislány” nótájára. Tizennyolc éves hárfáslány és idősebb, hórihorgas férfiú kétágúsíp-kíséretével…
| Hadd köszöntsünk, öreg jokulátor, |
| örökífjú és mindenre bátor, |
| nagy igric, ki sose borúlátó |
| s a jó bort se vonja meg magától! |
|
| Hét évtized nyomogatja vállad |
| – hogyha volna, ősz volna szakállad –, |
| nagy idő, mely várfalat lemállat, |
| malmokat leroskaszt és megállat. |
|
| Aranyásók sarja, vizimalmok |
| tájáról jött, ki szívedbe hallod |
| zúzók zaját – nem titkolva vallod: |
| kincset őröl most is a te malmod! |
|
| Vígan őrli durva perceinket, |
| miket a Sors kinccsel telehintett, |
| zúzza-mossa, hogy szép gyűrűinket – |
| ebből öntsék víg kösöntyűinket. |
|
| Hogy derűljön sorsunk sűrű gyásza, |
| változzék a bánat kacagásra, |
| s tréfa-jókedv, mint ünnepi násfa, |
| maga-magát a tükörbe lássa. |
|
| Malmaidon nagy a köteles vám, |
| de a révnél végre megnyered, lám, |
| a bagoly érted is leesett tán, |
| s érted is meghalt Az a keresztfán!… |
|
| Hadd igyunk most hosszú életedre, |
| hogy a pennát még soká ne tedd le; |
| s a babért a legszebb lány helyezze |
| bölcs-bohó latin-császár fejedre! |
|
|
|