El nem küldött levéltöredék

„Sötétben félig-élő sűnbe léptem – Bevarrtak élve még meleg halottba – Férfi-hullás meszesgödörbe dobtak – Állig ültem mások fürdőlevében!   Szememről végre leesett a hályog, élj boldogul, én messzi útra válok. Bennem se tisztelhettél Herkulest, kinek szakálla és dorongja árnyán Hesioné macskásan meghúzódjék – Perseus sem vagyok, aki Andromédákat szörny-istenek nyálkás láncairól megszabadíthat. S hol vagyok Attól, kinek barna lábát,   eléberogyva csapzott-könnyesen   megmosta illatos kenettel Magdaléna – * P. S.   Megbélyegző keserű szégyen borítja ezt a pár lapot. Ássák el a családtagok a zsendülő nyírfák tövében.”