Omnia vincit…
| Soha ilyen hatalmas, fura indát! |
| Nem is növényi, már állati inkább, |
| amint kígyózva nő mind közelebb, |
| oda, ahol érzi a testedet |
| s az éjszakában rózsás lüktetéssel |
| – vad ösztönösség, ám megáldva ésszel – |
| tapogat ablakot, repedt falat, |
| tízméteres egy pillantás alatt: |
| és megtalál s mohón követelőzve |
| álmod bársonyába orozva tör be |
| s forró húsodban a gyönyörűség |
| csillagszóró pompával veti szét! |
|
|