Lidérc-űző
| Kancsi cigánylány, tündéri duvad, |
| Jaj, ne riszáld, ne dobáld magadat! |
| Sárga szemeddel szemem be ne fald, |
| Csábíts gazdagot vagy fiatalt! |
| Kásmír szoknyád, a rózsa-lugast, |
| Ne sodorítsd rám s ne mutogasd. |
| Eljárt felettem a huncut idő, |
| Fogam kicsorbult s rendre kidől. |
| Hagyd csak aludni a testi gonoszt, |
| Vadszagú kebled arany parazsát |
| Arcom előtt, jaj, ne harizsáld! |
| Szád eleven csupa-hús hasíték, |
| Perzsel, ahogy buja száj soha még: |
| Félek a csóktól, nyálkás puha rém, |
| Szörnyű betegség s mit tudom én, |
| Mily bonyodalmak tömkelege – |
| Ebből elég volt, már elegem! |
| S a combod, a talpad, az inda, a kacs, |
| Undorító s be mohó, be makacs! |
| Vén vagyok én már, gyatra öreg, |
| Tán a halálba szorít az öled. |
| Iszonyú erdő mélyire csalsz, |
| Ott megölelsz, kirabolsz, bekaparsz… |
|
|