Az Idősárkányhoz

Mily barlang ont ránk szakadatlanul,
te foghatatlan és elfogyhatatlan!
Nap-napra omlik, év hamvába hull,
te élsz, tombolsz szűnetlen áradatban.
Hová képzeljem odvad? Szűzi hó
ölel körül a Himalája ormán?
Avagy talán a Tanganyika-tó
mélyében élsz, örvényében forogván?
Fenn lakozol minden szférán kívül,
immár talán csillagtalan ködökben,
hol az emberi gondolat kihül
s ballisztikus kísérlet visszadöbben?
Vagy itt bújsz mindenütt, füvön, kövön,
amint egy vak isten milljomba vágott,
s tovább osztódsz vígan vízen-tűzön,
hogy megemészd prédádat, a világot…

1958

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]