Az Idősárkányhoz
Mily barlang ont ránk szakadatlanul, |
te foghatatlan és elfogyhatatlan! |
Nap-napra omlik, év hamvába hull, |
te élsz, tombolsz szűnetlen áradatban. |
|
Hová képzeljem odvad? Szűzi hó |
ölel körül a Himalája ormán? |
Avagy talán a Tanganyika-tó |
mélyében élsz, örvényében forogván? |
|
Fenn lakozol minden szférán kívül, |
immár talán csillagtalan ködökben, |
hol az emberi gondolat kihül |
s ballisztikus kísérlet visszadöbben? |
|
Vagy itt bújsz mindenütt, füvön, kövön, |
amint egy vak isten milljomba vágott, |
s tovább osztódsz vígan vízen-tűzön, |
hogy megemészd prédádat, a világot… |
|
|
|