Szabó Lőrinc temetésén
| Nem hallgattam a gyászbeszédet, |
| nem hatott szívemig az ének, |
| nem néztem se jobbra, se balra, |
| sem a mélybe, sem a magasba – |
| Azt sem tudtam, valóban Ő-e, |
| kit most engednek le a földbe: |
| csak élve láttam, soha holtan, |
| szemfedelére sem hajoltam. |
|
| De míg a rög dörögve omlott, |
| s doboltak a komor doroncsok, |
| szemem mélyén inogni kezdtek |
| s egymásradőltek vastraverzek, |
| szép mérművek omoltak egybe, |
| egymást egymással eltemetve – |
| mint szép híd mérnöki csodája |
| robbantva hull a szennyes árba. |
|
|
|