Hal, virág, gyümölcs
| Álmomban fogtam egy pompás halat |
| s szívdobogva riadtam fel: te voltál! |
| Aztán új álom lombos ösvenyén |
| nagy, rózsaszín virág került elém: |
| letérdepeltem és leszakítottam: |
| az is te voltál – újra felriadtam, |
| s kapkodni kezdtem levegő után… |
|
| Te voltál, tudtam, a piros gyümölcs is, |
| melyet új révület kezdő fokán |
| emeltem számhoz s habzsoltam mohóan, |
| s kérdeztem felriadva: merre, hol van, |
| s lehet-e az, hogy soha, soha ébren |
| ne legyek, bár ennyire, diadalmas? – |
|
| Hol vagy, pompás halam, hol vagy hatalmas |
| leányvirág, édes tündérgyümölcs, |
| hogy végre csillapítnád szomjam-éhem, |
| és lelkem kongó üregét kitöltsd! |
|
|
|