Így volt mindörökkön?
| Ó, Istenem, hát így volt mindörökkön, |
| hogy elakadt a torkon a falat, |
| s nem akadt egy büntetlen pillanat, |
| melyben a furdalt lélek fel ne nyögjön? |
|
| És mindig így lesz? Hogy akik örültek |
| csóknak, falatnak – csak megkeserül |
| szájuk íze, fekete gyász terül |
| szemük elé, mint kinek vére hűl meg? – |
|
|
|