Párbeszéd
| Költőm, únom e földi életet: |
| minden olyan nyomott, oly rút, silány! |
| Hisz még repülnünk sem lehet, |
| bár úgy, mint egy beteg sirály… |
|
| Ó, jaj, nyakig süllyedtem a mocsárba, |
| iszapos torzs szurkálja sarkamat, |
| kinyílt kagylók, kétélü késre válva |
| vagdalják talpamat a víz alatt. |
| Karomat nyálkás hinarak bogozzák, |
| megmérgez a böfögő búborék – |
| de könnyeim tündérkezek lemossák, |
| fejem fölött még mindig kék az ég! |
|
|
|