Farkasréti emlék

Én hagytam el, vagy ő hagyott – kettőnk közül ki a halott? S ha él, jaj, könnyezik-e még, vagy más csókolja a szemét? – Emlék már mindez, messzetünt, akárcsak egész életünk. Megy-megy a temető-uton, tündéres, karcsú hajadon; hajában fehér liliom, fölötte csillag, milliom, s amerre hosszu teste ring, irígy halottak kémlelik. Így látom őt – s milyen csodás ez a könnyes távolodás! Megy-megy a szélben egyedül, vissza se fordul: menekül. Nem tudja még: a földtekén egyszer még útját állom én, elébeomlok boldogan, szivemben esküvés fogan, s szólok: a csókom milliom, állj meg, tündéri liliom! – S boldog virágok kémlelik egymásba omló könnyeink. 1955