Néma tömeggyűlés
| Állok a sírkert peremén, a |
| lámpák fényében, és e néma |
| tömeggyűlést figyelgetem: |
|
| emberek voltak – kőkeresztek, |
| ki rangosabb, ki rangjavesztett, |
|
| De csendjük rég kialakult már, |
| vér és velő kihalt-kihűlt már, |
| s a maguk módján boldogok. |
|
| – Ó, ti, kiket vágy már nem éget, |
| hogy irígylem e békességet, |
|
|
|