Szemfedőm
A köpenyed arcomra borítottam, |
s agyam elárasztotta illatod, |
féltébolyultan és megvakítottan |
találgatom alatta: ki vagyok? |
Belémköltöztél! Külső testi formám |
alatt istennő-termeted feszül, |
s tán Te leszek, ha majd új létet ró rám |
a Mindenség és egyszer újraszül! |
|
|