Memento
Láttál-e már fekete sírbolt |
poklában szétesett koporsót, |
melyben rablótól összedúlva |
hever egy régi, sárga hulla; |
pók fészkel kiszáradt szemében, |
s felette síri szél lehében |
cafrangos szemfedő vacog? – |
|
Csókkal ne ámíts és ne könnyezz, |
maradj ördögmátkájú özvegy. |
Szemfedőm zöldgyűrűs kezeddel |
behullt szemem elől ne vedd el, |
mert jaj neked, ha odalátok, |
hol éled fertelmes világod! |
|
|
|