Örökifjú muzsika
| Örökifjú muzsika csermelyében |
| Fürösztöm meg korán vén arcomat, |
| Hadd mossa meg időszántotta képem, |
| Simítsa el a sápadt ráncokat? |
|
| Egy hosszú ősz hajszál hullt az ölembe, |
| Talán apámé, talán az enyém, |
| S közben zuhog e dallam a fülembe, |
| S fiatal álmok ringnak ütemén. |
|
| Ó, a lélek, e szívós síri mécses, |
| Hogy elhazudja! Fut-fut a zenéhez, |
| És régi dalt friss vágyakkal fogad. |
|
| S künt tél van és a kert halotti dermedt, |
| Jégtűket hint a csillagos magas, |
| S én, kit örök ifjúság átka vert meg, |
| Érzem, hogy jön, jön, jön az új tavasz! |
|
|
|