Nyár-igézés
| Azt kérded, fiam, hogy kobakodban |
| mint fér meg oly sok emlék-bogár |
| s hogy-hogy épp e zord téli napokban |
| zajdul benne száz-ízűn a nyár –? |
|
| Add kezembe azt a drága buksit, |
| hol bodorkás szöghajad alatt |
| nyolc nyarad színes emléke nyugszik |
| s kis rovást tett minden pillanat. |
|
| Eme dúcban, ládd, a fejtetődön |
| lakozik tán a hancúrozás, |
| kurjongatás szőlős dombtetőkön, |
| hempergés és bak-ugrándozás. |
|
| Itt hátrább e kettős horpadásban, |
| mely éppenhogy kitapintható, |
| a fürdés- s az úszástudomány van, |
|
| kristály-mélye, melyben mint a búvár |
| egy hatalmas szippantás után |
| a hináros mélybe le-lebuktál |
| s kapdostál a keszegek után, |
|
| majd felszínre bukva és tikogva |
| evickéltél ki, mint a kutya, |
| s tettél szent fogadalmat titokban: |
| nőjjön benne bárminő csuda, |
|
| le nem szállsz mélyébe sohatöbbé, |
| mert oda csak béka s hal való – |
| azóta is benned él örökké |
| s háborgatja álmod az a tó… |
|
| S lám, tovább mi lakozik: emitt ni, |
| e kis búbban a huncutkodás! |
| Fészkéből kiszedni, meghajítni |
| a madárkát, tudtad, nyavalyás! |
|
| Majom-mód ugráltál ágról-ágra, |
| fejjel lefelé lógtál, te gaz! |
| haza se jöttél, csak vacsorára, |
| ha a gyomrod kordult – nem igaz? |
|
| Hát a szőlőlopkodás, a bingyó- |
| alma rázás tán nem itt buvik? |
| S hogy a nyírfa esti szélbe ringó |
| csúcsán ültél, akár a kuvik? |
|
| Rikoltoztál, anyád-rémítendő, |
| s ott nem hagytad volna azt a fát, |
| csak akkor lett ebből elegendő, |
| hogy rátettem a fűrész fogát… |
|
| Jó, ezt hagyjuk… Persze, csupa jóság |
| síma s magas diák-homlokod, |
| s mint a kerti út mentén a rózsák, |
| benne sok-sok szép s dicső dolog: |
|
| Rőzsegyűjtés, szorgos kert-kapálás, |
| öntözés, vetemény-ültetés – |
| az a kis betyárság, ordibálás |
| jópontjaidhoz képest kevés. |
|
| S az is itt van valahol rovásban, |
| hogy megálltál egy kis hant felett, |
| elmerültél mély gondolkodásban |
| s kezed egy kis bokrétát letett. |
|
|
|