A barlangkutató
Vértes Lászlónak
csodálatos világban él ő, |
cseppkő várja s száztitkú tó |
s mindég a barlangról mesél ő. |
|
Lámpása van s gumi-ruhája; |
ha helyét itt fenn nem leli, |
útvesztős barlangok homálya. |
|
Útat tör medvék ösvenyén, |
bevilágít minden sarokba, |
szakállas árnyékát a fény |
titkos-jelű falakra dobja. |
|
Denevérek szállják körül, |
hátára mész-erek csorognak, |
de kedve felcsap és örül, |
ha nagy fogak rávicsorognak. |
|
S mily furcsa érzés járja át, |
s hogy reszket szótkeresve szája, |
valami zugban megtalálja! |
|
|
|