Vesztőhely-álom

Milyen vesztőhelyen mérték ki őket, Reményiket és Járait, apám legjobb barátait, tagló alá zuhant erdélyi főket? Mert hogy kimérték, álmom megmutatta: szennyes, vérmocskos piacon csattogott nyúzott csontjukon rozsdás hentesbárd, rövidnyelü balta. Messzi faluk vad népét odacsalta e koncolás: mohó fogak mardosták koponyájukat s a vérük nyalta kóbor kutyafalka. Kitépett szívért, összetört gerincért az asszonynép megütközött; ember-kutyák s eb-emberek között szeges bottal vert szét a sintér… Dermedten álltam, tudván, hogy apámon a sor s több régi magyaron, mert ádáz törvény s hatalom ül újra tort az istenvert világon. S a küldött jeleseknek ez a sorsa: kiirtják őket kannibál gazok, s haláluk láttán nyáluk is csorog, lakomájuknak ők a sava-borsa. 1952–1953