Éji látogatás
| Megint mézet lopott a Rém ma este: |
| szőrpamacsos fülét hegyezte, |
| s látván, hogy alszanak, mint a halottak, |
| beleütötte arcát, bele tömpe |
| orrát a régi porcelán-bödönbe, |
| beleöltötte roppant sárga |
| nyelvét s habzsolva-falva |
| nyelte a mézet és nyakalta. |
| Mezőket látott és virágot, |
| melyek közt hajdan citerázott, |
| majd undorodva és megcsömörölve |
| száját vörös szakállával törölte, |
| s a bödönbe beleokádott – |
|
| A gyermekek, kis angyalok, pihegve |
| aludtak s álomszárnyon, mint a lepke, |
| repdestek a hajnali égen… |
|
| Régen történt, be szörnyü régen! |
|
|
|