Éji látogatás
Megint mézet lopott a Rém ma este: |
szőrpamacsos fülét hegyezte, |
s látván, hogy alszanak, mint a halottak, |
beleütötte arcát, bele tömpe |
orrát a régi porcelán-bödönbe, |
beleöltötte roppant sárga |
nyelvét s habzsolva-falva |
nyelte a mézet és nyakalta. |
Mezőket látott és virágot, |
melyek közt hajdan citerázott, |
majd undorodva és megcsömörölve |
száját vörös szakállával törölte, |
s a bödönbe beleokádott – |
|
A gyermekek, kis angyalok, pihegve |
aludtak s álomszárnyon, mint a lepke, |
repdestek a hajnali égen… |
|
Régen történt, be szörnyü régen! |
|
|
|