Honvágy
| Csak még egyszer feküdnék az ingyenstrand porában, |
| Az ostiai parton, a tenger fövenyén! |
| Vagy a görög romokról lógathatnám a lábam, |
| Taormina fokáról, toprongyos jövevény |
| Csak mégegyszer loholnék ciprus-sorok homályán, |
| Sírok között siratva esendő önmagam! |
| Cyréne Vénuszára nézhetnék beteg-árván, |
| Gondolva drága nőre, ki messze-messze van! |
|
| S a tékozló fiaknak könnyével a szemében, |
| Ezüstös tengeröblök csillámló tavaszán, |
| Hallhatnám, hogy a boldog, zsivajgó idegenben, |
| Őrült anyák jajával hív elhagyott hazám!… |
|
|
|