Csunyinka tánca
|
Ádikának
| Aki nem látta táncolni Csunyinkát, |
| nem is tudhatja az, hogy mi a tánc. |
| Egy mozdulat, s ébren álomba ring át, |
| hol nincs halál, s nem éri földi gáncs. |
|
| Tavitündér narancsszín holdvilágon |
| így lebben-illan a sáté felett; |
| miként pillangó ül meg a virágon, |
| szív új akkordból új lélegzetet. |
|
| A hórák tánca éjféli berekben, |
| mikor lábuk sem éri a mohát, |
| a hóra-tánc sem kísérheti szebben |
| hétágú síp szerelmes ritmusát. |
|
| Szeme, a kék katáng, követhetetlen |
| álmélkodással oly világba lát, |
| hová én, nyomorult, el nem mehettem, |
| bárhogy gyötörtem lovam vékonyát. |
|
| Most tán a tengermély zsongó ölében |
| elsüllyedt város oszlopán pihen, |
| most angyalokkal versenyt száll a légben, |
| s csillagport hint hajába röptiben. |
|
| Mert nincs jelen. Eljött és átölelte |
| a felidézett lét előtti lét, |
| s talán éppen most kóstolgatja lelke |
| a halál édeskés szédületét… |
|
| Muzsikaszóra szálló rózsahinta, |
| döbbenten nézünk s tanácstalanul, |
| ereszkedj hát vissza hozzánk, Csunyinka, |
| ne hagyj magunkra vénen, itt alul. |
|
|
|