A szél…
| A szél, mely őszi illatokkal, őszi hanggal |
| a hervadó domboldalon csatangol, |
|
| Bágyadt tücsökszó, lúdak odafönt, |
| dib-dáb levél-zörgés a fán: |
|
| Csak a kövek maradnak meg, a sziklák, |
| vágott kövek dolmenből, templomokból, |
| dülingélő csapatban, állva ott, hol |
| csuhás menet zarándokolt mezitláb… |
|
| A szél körüljárja a néma földet, |
| ölelkezik más csillagok szelével, |
| megáll, örvényt vet, csókolván e völgyet, |
| hol esdekeltem kétszázezer évvel |
| azelőtt, testedért, hiába – |
|
| S hagytál szörnyű fájdalomtól vakon |
| beleveszni az örök éjszakába. |
|
|
|