Virrasztás, I
| Oly ébren őrködöm önéberségemen, |
| mint ha holtat virrasztanék. |
| Fáradt pupillámat ki honorálja? |
| Túlóradíjat ki fizet agyamnak? |
|
| Földi hatalmat nem vágytam soha, |
| bennem a lélek tartománya épül; |
| szent hegyem a koponyás Golgota, |
| hol folyam indult Krisztus hét sebéből. |
|
| Szememből már az őrület cikáz, |
| mégsem leszek véres porond bohóca: |
| ha egy kor eltemet, a más kiás, |
| s nevem a jövő csarnoka ekhózza! |
|
|
|