Vers a versről
| Ó, álomban született versek édessége, |
| elfoszló agy-protuberanciák! |
| A Széphez szóltam meg-nem-rebbenő ajakkal, |
| hogy rámmosolygott s megadta magát. |
|
| Van bennünk valami nagymessziről hozott, |
| egyetlen gyöngyszem, melynek párja nincsen. |
| Ó bárcsak ezt, ezt lássa meg az Isten: |
| s ne nyelje el a végtelen-bozót! |
|
|
|