Várakozás, II
| Az Egyetem előtt virágzik már a hárs, |
| vén fák alatt újarcú fiatalság; |
| vén fiú, vén szív, valakire vársz: |
| hátha jön, jön és megmutatja arcát – |
|
| Örök tavasz tombolhat valahol, |
| talán narancs-liget az Etna alján; |
| Ő abból a vad tavaszból való; |
| te téli lomb vagy, dérütötte – halvány. |
|
| A villamos sikolt, autó suhan, |
| valaki meghal minden pillanatban, |
| fészkébe új pár ül be boldogan… |
| Az boldogabb, ki már a föld alatt van. |
|
|
|